A boszorkányság rejtélyei: az évszázados misztikum megfejtése

Belegondoltunk-e már abba, milyen szabad életünk van ma? Viszonyításképpen, ha évszázadokkal ezelőtt valaki bármilyen tulajdonsága, gondolkozásmódja alapján kitűnt a tömegből, akár az életébe is kerülhetett. Eretneknek, boszorkánynak címezték őket.

A boszorkány szóval mostanában csak mesékben találkozhatunk, s a gyerekek jogosan feltehetik a kérdést: ma is vannak boszorkányok? Kik voltak ők valójában?

Régebben boszorkányoknak nevezték a javasasszonyokat, akik népi babonák alapján gyógyították az embereket. A probléma ott kezdődött el, amikor a démonológusok elkezdték azt terjeszteni, hogy ezek az asszonyok valamilyen kapcsolatban állnak az ördöggel, illetve szombatonként találkoznak velük egy magas domb vagy hegy tetején.

Ezt a hitet tovább mélyítette Johannes Nider domonkos szerzetes munkássága. Könyve 1475-ben jelent meg Hangyaboly címmel. Elsődleges célja az volt, hogy prédikációk és gyóntatások során használják, de nagy hangsúlyt fektetett a boszorkányokon való filozofálásra is.

A többi között azt a kérdéskört feszegette, hogy tényleg tudnak-e ártani az embereknek, és ha igen, akkor azt hogyan teszik, illetve, hogy ezt a rontást hogyan lehet a leghatékonyabban eltávolítani. A könyv csak megerősítette a nőgyűlöletet, mivel egyre jobban hitték azt több nőről, hogy boszorkány. Később gyakorlatilag az üldözések kézikönyve lett.

A ma kutatói igyekeztek minél alaposabban feltárni a jelenség mögött meghúzódó okokat. A földrajzi területek és a dátumok közötti összefüggések kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy a vallási feszültségek, vallásháborúk, a pestishullám és a kisjégkorszak okozhatta azt, hogy intenzívebben üldözték őket.

Európában szinte egyszerre kezdődtek el az üldözési tevékenységek, így nehéz egy konkrét dátumhoz kötni. Európa különböző területein más-más hévvel üldözték a boszorkányokat, eretnekeket. A legkorábbi említés 1428-ban Wallis kantonban történt, Svájcban.

A Francia Királyságban is viszonylag hamar megkezdődtek a folyamatok, az első boszorkánypert Dauphine megyében tették meg, csúcsa a 16. században volt, és a 19. századig ki is tartott, bár nem olyan nagy mértékben, mint a kezdetekkor.

Oroszországban a 15. század elején volt az első per. A kutatók nem találtak pontos forrásokat a perekkel kapcsolatban, csupán csak néhány jegyzőkönyv került napvilágra. Érdekességnek számít, hogy ezen a területen jóval több férfi lett boszorkánynak kikiáltva, mint Európa más területein.

A skandináv területeken a 14-15. században kezdődött az üldözés. Először csak kiközösítették az egyházból azokat, akiknek valamilyen közük volt a mágiához vagy a boszorkánysághoz. Boszorkányellenes törvényeket csak a 17. századtól vezettek be, és az égetések is ekkor kezdődtek.

Itt is született egy jelentős mű, akinek írója Olaus Magnus, uppsalai püspök volt, a mű címe pedig Historia de Gentibus Septentrionalibus lett, szabad fordításban: az északi nemzetek leírása. A Blåkulla-pereken (jelentése: Kék-hegy) kívül a varázslatok fajtáit is taglalja.

Magyarországon azonban a nyugat-európai számokhoz viszonyítva jóval kevesebb ügy keletkezett. Már I. István is szigorúan kezelte a boszorkánypereket. Ekkor inkább azon volt a hangsúly, hogy a keresztény hittérítő papok nem nézték jó szemmel azokat, akik a magyar pogány hitet gyakorolták.

Amikor nyugaton tombolt a vádaskodás időszaka, akkor országunkban alig fordult elő egy-egy per. Ennek a békés időszaknak az ország három részre szakadása vetett véget. Főleg a törökök által elfoglalt területeken és a Habsburg Birodalomban sokasodtak meg az ilyen esetek.

Az üldözésből a férfiakat se hagyták ki, de inkább arra használták fel a pereket, hogy a politikai ellenfeleket eltávolítsák, és elkobozzák a tehetős emberektől a vagyonukat.

Az üldözések végét a felvilágosodás kezdetével hozhatjuk összefüggésbe. Az uralkodók fokozatosan eltöröltek mindenféle törvényt, ami a boszorkánysággal kapcsolatos.

III. Gusztáv svéd király például 1779-ben iktatta ki az erre vonatkozó szabályokat, és többet nem lehetett boszorkányokat megölni, és nem volt ártó mágiának tekinthető az ördöggel kötött egyezmény. Magyarországon Mária Terézia vetett véget a pereknek 1768-ban, és ő is törölte az ezzel kapcsolatos törvényeket.

A boszorkányokkal kapcsolatos vérengzések és a sok felesleges halálos áldozat szerencsére lecsillapodott, azonban a boszorkányokkal kapcsolatos művek a mai napig velünk vannak.

Ott van például a Bibi Blocksberg nevű rajzfilm, ami arról szól, hogy egy kislány különleges varázserővel van megáldva, és mindenféle kalandba keveredik emiatt. A Bűbájos boszorkák 3 lánytestvérről szól, akik szintén különleges boszorkány képességekkel rendelkeznek.

Kép forrása: Pixabay.com

Modern korunkban pedig szinte azt veszünk, azt teszünk, amit csak akarunk. Megkülönböztetéstől szinte alig kell tartanunk. Ehetünk akár túrós csuszát pörccel és (!) cukorral. Szemezgethetünk az Aldi online lapozható újságból és leadhatjuk élelmiszerrendelésünket, még ki sem kell mozdulnunk otthonról napokig, hetekig, bármeddig.

Ha pedig boszorkánysághoz van kedvünk, mindenféle hozzávaló, eszköz beszerezhető, s még a nagyvilágnak sem kell tudomást szereznie tettünkről. Bár… ha véletlenül létrehoznánk egy szivárványszínű unikornis pónilovat, milliónyi rajongó akadna gyerekek körében. Ki tudna ennek ellenállni?

Képek forrása: Pexels.com; Pixabay.com

Hirdetés (X)