A sorkapcsokról röviden

A mechatronika, az elektrotechnika, az automatika, azok az iparágak, ahol a dugaszolható sorkapocs a leggyakrabban előfordul. Akárcsak a különböző elektromos, elektronikai eszközökben például mikrokontroller-fejlesztő kártyákban, PLC-kben (programozható logikai vezérlőkben), DAQ-kártyákban és mindenféle illesztőprogramban.

A végfelhasználói igények formálják a leghatékonyabban azt, hogy végül milyen formában alkalmazható ez a technológiai vívmány. Például ha egy olyan berendezés alkalmazásáról van szó, aminek az esetében az időközönkénti tesztelés kihagyhatatlan lépés, akkor kétségtelenül a sorkapocs az a megoldás, ami a legpraktikusabb.

Lévén a jelkábelek pillanatok alatt csatlakoztathatók vagy átkapcsolhatóak anélkül, hogy a megfelelő érintkezőkhöz kellene forrasztani őket.

Melyek a legfontosabb jellemzők?

A dugaszolható sorkapcsok számtalan típusa ismert. Nagyon nem mindegy, hogy melyik variációra esik a választás. A méretekre vonatkozó paraméterek, az utak száma, a mechanikus vagy elektromos rögzítés milyensége legalább annyira mérvadó és meghatározó tulajdonságok, mint a vezetékek csatlakoztatásának módja, vagy a térbeli tájolással összefüggő információk.

Melyik jellemvonást célszerű kiemelni?

Az utak számát. Ez az a paraméter, ami a rendszer vagy az eszköz csatlakozásaira vonatkozik. Az érték függhet attól, hogy a vezetékköteget egyenesen a megfelelő bemenetekhez/kimenetekhez szeretné vezetni, vagy bőven ideális a kevesebb dugó használata, amikor a jelkábeleket elegendő egyetlen vezetékkötegben összevonni.

Ha a gyorsaságot vesszük alapul, mint hangsúlyos tényezőt, akkor kétségtelen, hogy utóbbi tekinthető a legsebesebben összehozható szerelési útnak. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni ebben az esetben, hogy a jel interferenciája miatt ez az eljárás nem minden helyzetben alkalmazható.

Természetesen az első megoldáshoz is talál alkatrészeket a tme.eu oldalán. Amennyiben ez a befutó döntés, akkor célszerű odafigyelni a különböző sorkapcsok, vagy eltérő konfigurációjú utak, vagy minimum az eltérő színek használatára, mert bár ezek bagatell apróságoknak tűnnek, valójában olyan fortélyok, amiknek a közbenjárásával elkerülhető a jelek véletlenszerű csatlakoztatása.

Ez a jelenség alsó hangon a készülék meghibásodásához vezethet, de az sem lehetetlen, hogy az érintett alkatrész visszavonhatatlan károsodást szenved.

Mi újság a szereléssel?

Ha már belevágtunk a téma közepébe, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a mechanikus szerelés módjának kiválasztása szintén kulcsfontosságú!

Az egyik legtöbbet alkalmazott megoldás, amikor PCB-re (nyomtatott áramköri lapra) szerelik fel az elektromos sorkapcsokat úgy, hogy a megfelelő furatokhoz forrasztják őket. Többnyire aljzat formájúak.

A panelre szerelés, mint választható út sem mondható ritkának, ekkor extra konzolokra, rögzítő furatokra vagy rögzítőelemekre is szükség van, amik gyakorlatilag lehetővé teszik a blokk stabilizálását a készülék házához csavaros szorítóval, beépített rögzítőcsavarokkal vagy pattintható rögzítőkkel, amik nem mellesleg egy az egyben megóvják a dugót a véletlenszerű, váratlan kihúzásoktól.

Kép forrása: Pexels.com

Hirdetés (X)