Egy kis történelem: mikor lett minden háztartásban alap a fürdőszoba és a szennyvízcsatorna?

A fürdőszoba és persze a szennyvíz elvezetése nem volt minden korban magától értetődő. Sőt hazánkban még a nyolcvanas években is sok helyen, főleg kisebb falvakban a fürdőszoba és a csatornázás teljesen ismeretlen fogalmaknak számítottak. A városokban pedig csak a hetvenes évektől beszélhetünk modern vízhálózatról. Hogy is volt tehát annak idején?

A dézsa meg a gyerek

A legrégebbi európai szennyvízcsatorna természetesen a római korból származik. Később pedig a Birodalom összeomlásával ez valahogy el is felejtődött a középkorra. Mi történt akkoriban, hogy ez megváltozott? Nos, az ok az akkori különféle – inkább elveken alapuló – felfogásnak volt köszönhető.

A középkorban ugyanis nem igazán tartották a rendszeres fürdést egészségesnek, de még erénynek sem. Míg a római korban egy kisváros sem létezhetett rendes fürdő nélkül, addig az európai középkor embere leginkább maximum néhány havonta ejtett meg egy fürdőzést.

Ugyanis – talán nem meglepő módon – de a rendszeres fürdést szintén barbár szokásnak tartották, és a szexualitással, ezáltal pedig a bűnnel társították. Pontosan emiatt a megfelelő vízhálózatok és fürdők sem épültek ki oly mértékben, mint annak idején a római időkben.

Az emberek leginkább dézsákban fürödtek, valamint a szennyvíz elvezetését is főleg a latrinákban keletkező fekáliára korlátozták – de ez sem volt általános. Emiatt a középkori városok meglehetősen szagosak voltak. Mondani sem kell, hogy nem igazán volt szükség a WC javítás gyakorlatára.

A fürdéshez használható dézsa tartalmát is rendszerint az utcákra öntötték ki. Mellesleg a mondás is pont innen jön: régen ezekben a nagy dézsákban egymás után fürödtek a családtagok, és mindig a kisgyerekeket fürösztötték benne utoljára. Vagyis akár ki is önthették véletlenül vele a gyermeket…

S lőn világosság

A vallás a középkor emberét gyakorlatilag minden téren uralta. Megszabta az öltözködést, a viselkedést és persze a tisztálkodást is. Ahhoz, hogy ez változni kezdjen a reneszánsz korszakára volt szükség. Hazánkban a középkori épületekbe vezetett víz, és a rendesen elvezetett szennyvíz még luxusnak számított – bár kétségkívül létezett.

Amíg a lakosság fúrt kutakból és forrásokból állati erővel szivattyúzta, vagy gravitációs megoldással vezette a vizet, addig a királyi udvarokban már a XIV. századtól forrásvíz szolgáltatta a gótikus szökőkút működését – például Károly Róbert idejében a visegrádi palotában.

Az igazi fejlesztéseket azonban a maximálisan humanista – vagyis a keresztényi dogmatikákat kritikusan vizsgáló – Hunyadi Mátyás viteleztette ki. Az ő palotájában ugyanis nem csak vályúk irányították a források vízét, hanem azokon belül is különféle réz-, ólom-, cserép- és facsövek vitték tovább azt a szökőkutakba, valamint a fürdőházba.

Mivel Mátyás királynak igénye volt saját fürdőre és rendszeres tisztálkodásra is. A felesleges vízzel pedig a szennyvízcsatornákat tisztították. Joggal merül tehát fel a kérdés, hogy talán ez volt hazánkban az első vízvezetékes fürdőszoba is egyben? Nos, gyakorlatilag igen!

Sokáig azonban luxusnak számított a beépített fürdőszoba, még akkor is amikor már egész Európában kiépített szennyvízhálózattal rendelkeztek. Sok helyen még a hetvenes évek idejében is lavórokban és dézsákban fürödtek az emberek.

Az első komolyabb változások később a fővárosban indultak meg. Ezért az olyan szolgáltatások, mint a vízvezeték szerelés Budapest területén váltak először elérhetővé.

Kép forrása: Freepik.com

Hirdetés (X)