Kisállatot ajándékoznál? Jól gondold át!

Nem könnyű ellenállni gyermekünk kérlelésének, s talán nem is kell, amikor születésnapra, húsvétra vagy karácsonyra háziállatot kér, ám a döntést mindig előzze meg józan mérlegelés: Tudjuk-e, mit vállalunk egy-egy állat megvásárlásával?

A „hagyományos” ajándékok, játékok mellett sok lakásba új kis jövevények is érkeznek tollasan, szőrösen, nagy szemekkel, ártatlanul, kíváncsian kikandikálva a sebtében összeállított kis dobozból, netán akváriumból: kiskutya, kiscica, tengerimalac, aranyhörcsög, diszkoszhal, ékszerteknős, kanári, hullámos papagáj, vadászgörény, táncolóegér, csincsilla mind nagyon kedves ajándék lehet.

Valamennyinek sajátos igénye van az elhelyezésre, az etetésre, itatásra, ápolásra vonatkozóan, némelyikük tartása azonban nagyon komoly szaktudást igényel, és embert próbáló feladat.

Megfontoltan döntsünk

Először vegyünk elő egy ismeretterjesztő-, illetve szakkönyvet. Böngésszük végig, és vigyük el gyermekünket egy állatkereskedésbe, vagy az Állatkertbe, egyelőre csak „felmérni a terepet”. Kezdeti lelkesedésünk hamar lelohadhat, amikor számba vesszük, mi minden (felszerelés, terrárium, eledel, alom, stb.) kell egy ilyen akcióhoz, és természetesen ennek megvannak az anyagi vonzatai is.

A lelkesedés csak a gyerekekben töretlen, legalábbis addig, amíg meg nem unják az új kedvencet. A kiskutyákból, kismacskákból néhány hónap leforgása alatt kifejlett, felnőtt állat lesz.

Hangja, olykor szaga is van, hullajtja a tollát, szőrét, kipancsolja a vizet, esetleg elrágja a vezetéket és a telefonzsinórt, ugrándozása közben leveri, összetöri a dísztárgyakat, pusztítja a bútorokat.

Ilyenkor több megoldás lehetséges: vagy a nagyszülőkhöz – vidékre – kerül a már felcseperedett házikedvenc, vagy sokan – jobb híján – visszaviszik a kereskedőhöz tápostul, felszerelésestül, mindenestül. Sokan megteszik azt a szörnyűséget is, hogy kocsiba ülve, egyszerűen kidobják – jobb esetben megfelelőnek tűnő élőhelyen kiteszik – a kellemetlenné vált állatkát.

Sokszor fullad tehát kudarcba a hirtelen jött ötlet, hogy állatot tartsunk otthon. A kezdeti elhamarkodott fellángolás elkerülhető, ha józan felnőttként végiggondoljuk a dolgot.

Ezekkel a kis állatokkal egy élőlényt vettünk magunkhoz, amely hasonlóképpen érez éhséget, szomjúságot, fázik, ha hideg van, és „búskomorságba esik”, ha egyedül hagyjuk, akárcsak mi magunk. Róluk nekünk kell gondoskodni, és nemcsak addig, amíg aranyos, simogatni lehet, hanem később is. Felelősséggel tartozunk érte.

Más ajándékot is kaphatnak az állatbarátok

Ha üzletekben, könyvesboltban járunk, széles választékát találjuk természetfilmeknek, könyveknek, amelyek nagyon hasznos, és érdekes információt adnak mindannyiunknak. Mindamellett, hogy szórakoztatóak, és nagyon szép ajándékok, megóvnak bennünket a legkönnyebben elkövethető hibáktól.

Még bőven van időnk az ünnepekig átgondolni a hirtelen jött ötleteket, és az sem baj, ha kisállat vásárlás helyett Gerald Durrell, David Taylor, James Herriot és David Attenborough lebilincselően izgalmas könyveit lapozgatjuk majd együtt.

Akiket azonban nem riasztott el sem a rá váró feladat, sem ennek anyagi vonzata, annak mindenképpen ajánlom ezt az embert próbáló, de mindenképpen szép feladatot: állatot tartani.

Az állatszeretet, és az állatokkal való foglalkozás nemcsak jó szórakozás, hanem mindez hobbivá, és később hivatássá is válhat. Mindenesetre rendszerességre, és egy másfajta, komolyabb gondolkodásmódra tanít.

Kép forrása: Freepik.com

Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András