Kukacvirág (Porcsinrózsa) gondozása – Lépésről-lépésre

A porcsinrózsa, melyet a köznyelvben leggyakrabban egyszerűen csak kukacvirágnak neveznek régóta kedvelt dísznövénye a kerteknek, köszönhetően igénytelenségének, valamint mutatós és egyben nagyon kedves megjelenésű virágainak.

A Portulaca növénynemzetség trópusi, forró vidékeken őshonos fajai közül a nagyvirágú porcsinrózsa (Portulaca grandiflora) és a futó porcsinrózsa (Portulaca umbraticola) a leginkább elterjedt, legyen szó a kertekről, vagy épp a kertészeti üzletek kínálatáról.

Ezek az alacsony termetű, egynyári pozsgás növények, rendkívül szívósak, mivel húsos leveleikben sokáig képesek tárolni a nedvességet. Virágaik melyek főleg nyáron díszítenek, számos színváltozatban pompázhatnak, sárga, narancs, rózsaszín árnyalatúak és cirmosak is lehetnek.

A nagyvirágú porcsinrózsa a talaj mentén terjed, virágszőnyeget alkot, így talajtakaróként, sziklakerti növényként valamint ágyások szegélyébe, támfalakra is ültethetjük, míg a futó porcsinrózsával főként a balkonládákat díszíthetjük.

Így gondozd és szaporítsd a kukacvirágot!

Kép forrása: Pixabay.com

A kukacvirág rendkívül egyszerűen nevelhető dísznövény, egyedül arra kell kiemelten figyelni, hogy ne kapjon túl sok nedvességet, valamint a talaj, amibe ültetjük jó vízelvezető képességű legyen. A túlzott nedvesség hatására a növény gyökerei rohadni kezdenek, ami végül a porcsinrózsa végét jelentheti.

Az erős napot, meleget és szárazságot kimondottan jól bírja, ezért nyugodtan ültethetjük napos fekvésbe, az erős déli napsugarak sem tesznek benne kárt. Betegségekre és kártevőkre szintén nem érzékeny.

A porcsinrózsa rendkívül könnyen szaporítható magvetéssel és dugványozással is. A dugványozással történő szaporítás nagyon egyszerű, mivel a nagyvirágú porcsinrózsa a talaj mentén növekszik és ahol a talajhoz ér, ott gyökeret ereszt. Egy-egy ilyen gyökeres darab leválasztásával könnyen átültethetjük máshova is.

Dugványokat készíthetünk úgy is, ha levágunk egy-egy egészséges hajtást, eltávolítjuk róla az alsó levélpárokat és elültetjük homokos földbe. Öntözni elég csak mértékkel, semmi esetre se öntözzük túl a dugványokat. Gyökeresedés után bárhova elültethetjük őket.

Magvetéssel beltérben előnevelt palántákkal, valamint szabadföldbe történő vetéssel is szaporíthatjuk. A palánták előnevelését márciusban kezdjük el, ehhez egy ültetőtálcát vagy kis cserepeket töltsünk meg földdel, a magokat pedig vessük el 1-2 cm mélységen.

A vetést csak mérsékelten öntözzük, kb. 18-20 °C hőmérsékletű helyiségben 10-14 nap alatt kicsíráznak a magok. A fiatal növényeket májusban ültethetjük ki a szabadba.

Szabadföldbe április végétől vethetjük, ha több sorba vetjük, akkor az egyes sorok között legalább 10 cm távolságot hagyjunk. A magokat 1-2 cm mélyre, laza, jó szerkezetű talajba vessük el.

Képek forrása: Pixabay.com